41
Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!
(Jób 40,2)
Ki támasztá fel azt keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által!
(Ésa 44,28;45,1-7;46,11; Ezsdr 1,2.7; Jób 41,19-21; Zsolt 18,43)
Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt.
Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!
Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek.
(Zsolt 33,6)
Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős!
(Ésa 44,28;52,3)
És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.
(Ésa 43,3;60,6;18,7;19,18.21; Sof 3,9.10)
De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;
(5Móz 7,6.2Krón;20,7; Jak 2,23)
Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:
Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.
(Ésa 60,12.2Móz;23,22)
Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.
(Jób 7,10;8,18; Zsolt 103,16)
Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!
(Ésa 46,1.7)
Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!
(Zsolt 22,7; Jób 25,6)
Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.
(Ésa 2,14;25,10; Mik 4,13)
Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.
(Jer 15,7)
A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.
Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.
(Ésa 35,7;30,25;44,3.4; Zsolt 107,35)
A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,
(Jer 50,2;48,1;51,47; Ésa 45,20)
Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!
(2Krón 24,20.21; Máté 23,34.35)
Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya.
(Zsolt 22,10.11;71,6; Ésa 63,9.2Móz;19,4.4Móz;11,12.5Móz;1,31)
Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk!
(5Móz 32,10)
Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt!
(Ésa 40,18.25)
Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret.
(Ésa 42,17)
Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.
(Mik 7,10; Zak 10,5; Ésa 10,6)
Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!
(Ésa 48,7)
Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.
(Ésa 48,6;43,10.12)
És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem.
(Zsolt 33,11; Zsid 6,17)
Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.
(Zsolt 115,4-8)
42
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
(Máté 12,17-21;3,16.17)
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
(Ésa 52,6; Jer 29,10;44,28)
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
(Ésa 69,1;50,4)
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
(Ésa 51,5)
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
(Csel 17,25)
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
(Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32)
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
(Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9)
Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
(Ésa 18,11)
A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
(Ésa 43,19)
Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
(Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1)
Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
(Zsolt 97,1)
Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
(Zsolt 10,11;94,6.7; Ezék 8,12;9,9; Jób 22,13.14; Ésa 19,11; Ezék 28,4; Jer 50,35;51,57)
Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
(Ésa 59,16; Zsolt 35,1.2.3.2Móz;15,3)
Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
(Dán 2,2)
Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
(Ésa 44,25)
A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
(Jer 2,6.31; Jób 30,3)
Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
(Zsolt 97,7)
Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
(Zsolt 78,34.36; Jer 5,2; Zsolt 68,27)
Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
(Ezék 12,2.5Móz;32,28)
Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
(Ésa 6,9.5Móz;4,32-36;29,3.4; Zsolt 78,1; Zsolt 105,1; Zsolt 106,1; Zsolt 114,1)
Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
(5Móz 4,8.32;5,21.23)
De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
(Ámós 3,7.5Móz;32,27)
Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
(Ésa,42 19. 25.)
Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
(Ésa 10,16)