13
Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
(1Móz 19,24.2Kir;15,29; Ésa 1,5)
Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!
(Hós 2,7;4,12;8,4.11.14;10,1;11,2;12,11;1Kir 19,18)
Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
(Zsolt 1,4;35,5;37,20; Ésa 17,13;41,15)
Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!
(Hós 12,9.2Móz;3,14.15)
Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
(Hós 11,1.3.4.5Móz;32,10)
A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
(Hós 4,7;7,15;10,1)
De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
(Hós 5,14)
Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
(Hós 4,4.1Kir;12,28-30;2Kir 23,15.16)
Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
(Hós,13 4. Ésa. 1,31. 55,6.)
Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
(1Sám 8,5)
Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
(1Sám 8,7;10,21.24)
Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
(Zsolt 11,5)
A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
(Ésa 29,21)
Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
(1Kor 15,55)
Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
(Hós 8,3.7.8;12,1;10,14)
14
Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.
(Hós 10,7.14.2Kir;17,6)
Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!
Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked.
(Zsid 13,15)
Assiria nem segít meg minket; lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva.
(Jóel 1,11; Jer 9,17-20)
Kigyógyítom őket hűtlenségökből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlök az én haragom.
(Hós 11,8.9)
Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon.
(Ésa 5,19;Jóel 2,2.11)
Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné.
Visszatérnek az ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint Libánon boráé.
(Hós 11,11;Hós 2,22)
Efraim így szól: Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldelő cziprusfa! Tőlem származik a te gyümölcsöd!
(Ésa 1,11-16; Jer 6,20)
Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok.
(Zsolt 107,43;Zsolt 1,4-6)