6
Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa,
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor. (Zsolt 48,3) Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá. (ÉnekÉn 4,1) A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljőnek a fördőből,
melyek mind kettősöket ellenek,
és meddő azok között nincsen. (ÉnekÉn 4,2) Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
a te fátyolod alatt. (ÉnekÉn 4,3) Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az ágyasok
és számtalan a leányzó. (ÉnekÉn 49,19-21;54,1-5;62,4-5) És az én galambom, az én tökéletesem,
az ő anyjának egyetlenegye,
az ő szülőjének választottja.
Látják a leányok, és boldognak mondják őt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt. (Jer 2,21; Máté 21,33; Luk 20,9) Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor? A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fűveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,
és a pomagránátfák virágzanak-é? (Hós 8,7) Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az én nemes népemnek díszhintajába. (ÉnekÉn 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2) Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli körtánczot! (Zsolt 80,13.14) 7 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh fejedelem leánya!
A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,
mesteri kezeknek míve. (1Móz 4,10.11; Jób 16,18; Ezék 24,7.8) A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szűkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad mint a gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve. (Jer 31,20) A te két emlőd, mint két őzike,
a vadkecskének kettős fiai. (ÉnekÉn 4,5) A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;
a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé. A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által! (ÉnekÉn 5,6;9,18;10,17) Mely igen szép vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörűségek közt! (Zsolt 45,14) Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te emlőid a szőlőgerézdekhez. (Zsolt 28,5; Ámós 6,5.6.9) Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának. (ÉnekÉn 13,19.20) És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait. (ÉnekÉn 48,9; Jób 27,21; Jer 18,17;4,11) Én az én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván ő! (ÉnekÉn 2,16) No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,
háljunk a falukban. (Ésa 24,23) Felkelvén menjünk a szőlőkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled. (4Móz 15,32.33.1Kir;17,12; Ésa 5,13; Jer 4,22; Hós 4,6) A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam! (1Kir 8,65.2Kir;24,7.1Móz;15,18.5Móz;24,20) 8 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,
hogy téged kivül találván megcsókolnálak;
még sem útálnának meg engem. (2Pét 3,4) Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
te oktatgatnál engem,
én meg borral itatnálak, fűszeressel,
gránátalma borral. (Ámós 6,1-6; Hós 5,5) Az ő balkeze az én fejem alatt,
és jobbkezével megölel engem. (ÉnekÉn 2,6) Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,
mígnem ő akarja? (ÉnekÉn 2,7) Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,
a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te szülőd! (ÉnekÉn 3,6) Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. (Jób 18,16; Ámós 2,9; Malak 4,1) Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
mégis megvetnék azt. (Ésa 9,11-16) Kicsiny húgunk van nékünk,
a kinek nincsen még emlője;
mit cselekedjünk a mi húgunk felől,
a napon, melyen arról szót tesznek? Ha ő kőfal,
építünk azon ezüstből palotát;
ha pedig ajtó ő,
elrekesztjük őt czédrus-deszkával. Mikor én olyan leszek, mint a kőfal,
és az én emlőim, mint a tornyok;
akkor olyan leszek ő előtte,
mint a ki békességet nyer. (Zsolt 8,3) Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,
adta az ő szőlejét a pásztoroknak,
kiki annak gyümölcséért hoz
ezer-ezer ezüst siklust. (Jer 2,15;4,7; Zsolt 74,4) Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:
az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,
a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié. (Ésa. 8,22. Ámós 8-10,) Oh te, a ki lakol a kertekben!
A te társaid a te szódra figyelmeznek;
hadd halljam én is. Fuss én szerelmesem,
és légy hasonló a vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!
Ésaiás próféta könyve (Jel 4,8)
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor. (Zsolt 48,3) Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá. (ÉnekÉn 4,1) A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljőnek a fördőből,
melyek mind kettősöket ellenek,
és meddő azok között nincsen. (ÉnekÉn 4,2) Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
a te fátyolod alatt. (ÉnekÉn 4,3) Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az ágyasok
és számtalan a leányzó. (ÉnekÉn 49,19-21;54,1-5;62,4-5) És az én galambom, az én tökéletesem,
az ő anyjának egyetlenegye,
az ő szülőjének választottja.
Látják a leányok, és boldognak mondják őt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt. (Jer 2,21; Máté 21,33; Luk 20,9) Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor? A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fűveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,
és a pomagránátfák virágzanak-é? (Hós 8,7) Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az én nemes népemnek díszhintajába. (ÉnekÉn 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2) Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli körtánczot! (Zsolt 80,13.14) 7 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh fejedelem leánya!
A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,
mesteri kezeknek míve. (1Móz 4,10.11; Jób 16,18; Ezék 24,7.8) A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szűkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad mint a gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve. (Jer 31,20) A te két emlőd, mint két őzike,
a vadkecskének kettős fiai. (ÉnekÉn 4,5) A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;
a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé. A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által! (ÉnekÉn 5,6;9,18;10,17) Mely igen szép vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörűségek közt! (Zsolt 45,14) Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te emlőid a szőlőgerézdekhez. (Zsolt 28,5; Ámós 6,5.6.9) Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának. (ÉnekÉn 13,19.20) És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait. (ÉnekÉn 48,9; Jób 27,21; Jer 18,17;4,11) Én az én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván ő! (ÉnekÉn 2,16) No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,
háljunk a falukban. (Ésa 24,23) Felkelvén menjünk a szőlőkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled. (4Móz 15,32.33.1Kir;17,12; Ésa 5,13; Jer 4,22; Hós 4,6) A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam! (1Kir 8,65.2Kir;24,7.1Móz;15,18.5Móz;24,20) 8 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,
hogy téged kivül találván megcsókolnálak;
még sem útálnának meg engem. (2Pét 3,4) Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
te oktatgatnál engem,
én meg borral itatnálak, fűszeressel,
gránátalma borral. (Ámós 6,1-6; Hós 5,5) Az ő balkeze az én fejem alatt,
és jobbkezével megölel engem. (ÉnekÉn 2,6) Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,
mígnem ő akarja? (ÉnekÉn 2,7) Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,
a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te szülőd! (ÉnekÉn 3,6) Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. (Jób 18,16; Ámós 2,9; Malak 4,1) Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
mégis megvetnék azt. (Ésa 9,11-16) Kicsiny húgunk van nékünk,
a kinek nincsen még emlője;
mit cselekedjünk a mi húgunk felől,
a napon, melyen arról szót tesznek? Ha ő kőfal,
építünk azon ezüstből palotát;
ha pedig ajtó ő,
elrekesztjük őt czédrus-deszkával. Mikor én olyan leszek, mint a kőfal,
és az én emlőim, mint a tornyok;
akkor olyan leszek ő előtte,
mint a ki békességet nyer. (Zsolt 8,3) Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,
adta az ő szőlejét a pásztoroknak,
kiki annak gyümölcséért hoz
ezer-ezer ezüst siklust. (Jer 2,15;4,7; Zsolt 74,4) Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:
az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,
a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié. (Ésa. 8,22. Ámós 8-10,) Oh te, a ki lakol a kertekben!
A te társaid a te szódra figyelmeznek;
hadd halljam én is. Fuss én szerelmesem,
és légy hasonló a vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!
Ésaiás próféta könyve (Jel 4,8)